Aki engem szeret, nem hagy el,
s nem is enged elmenni.
A szívem bársony, s nem flanel,
eltenni kell, s nem elcsenni.
Aki engem szeret biztos,
szerelmében s az enyémben.
Társ mellettem, s cinkos,
hisz bennünk, s a reményben.
Aki engem szeret, tudja,
nem kell már több gyötrelem.
S nem a köröket futja,
bántóan, és bűntelen.
Aki engem szeret, odaadó,
ahogy én is az lennék.
Hűségesnek maradó,
egy társ, és nem vendég.
Aki engem szeret, annak,
örök az ölelésünk.
S ha rossz percek is vannak,
a szívünk közös részünk.
Aki engem szeret érzi majd,
ahogy én szeretem.
Nem hajt bajt, s nem hall zajt,
mert az, igazi szerelem.
Poet’s Son